Látótér vizsgálat (perimetria)

Ha valamire ránézünk, tekintetünk arra a tárgyra fixál. Szemünk azonban nemcsak a fixált tárgyat látja, hanem - bár kevésbé élesen - a tárgy környezetét is. Az a terület, amelyet szemünkkel egy pontra tekintve észlelünk, látótérnek nevezzük.

Két szemünk nem egészen ugyanazt a területet látja. A két szem látótere részben átfedi egymást: Az orrunk felé eső részt és a fixált tárgyat mindkét szemmel látjuk, az oldalsó területeket csak egyik szemmel. Ezért megkülönböztetjük az "egyszemes" és "kétszemes" látóteret. Ennek azért van jelentősége, mert ha az egyik szemen a "közös" látótérben van károsodás, nem veszünk észre semmit. A szemészeti gyakorlatban ezért mindig az "egyszemes" látóteret vizsgáljuk, vagyis külön a jobb és külön a bal szem látóterét.

A látótér károsodásai azt jelentik, hogy a páciens a látótér bizonyos részekit rosszul vagy egyáltalán nem látja. Ha a kiesés nem esik a fixált tárgyra, hanem pl. oldalt van, a páciens legtöbbször nem veszi észre. A látótér vizsgálattal ki lehet deríteni olyan észrevétlen kieséseket, amelyek akár súlyosabb betegségek első jelei lehetnek.

A vizsgálatnak különböző fajtái vannak, ezeket itt nem részletezzük. A legmodernebb vizsgálat az ún. komputeres látótér vizsgálat (automata statikus perimetria).

A vizsgálat során egy félgömb alakú vizsgáló műszerbe kell nézni. A félgömb különböző pontjain fénypontok jelennek meg, és a páciensnek egy nyomógombbal kell jeleznie, ha meglátja a felvillanó fényt. A jelzések alapján a komputer elemzi páciens válaszait, majd elkészíti a látótér térképét.

A látótér vizsgálat a retina (ideghártya) sejtjeinek működéséről és a látóideg rostjairól ad részletes felvilágosítást. Számos szembetegség vizsgálatában alapvető fontosságú, különösen a glaucoma (zöldhályog) diagnosztikájában. Nagyon sok ideggyógyászati betegségben is nélkülözhetetlen vizsgálati eljárás.