A két szem normálisan mindig a nézett pontra fixál. Ha távolra nézünk, két szemünk nézővonala párhuzamos. Ha közelre tekintünk, a két szem nézővonalai összetartanak, a fixált tárgy felé. A két szem ugyanazt a tárgyat kissé eltérő szögből látja. Ez a két szemes együttlátás, a térlátás alapja.
A két szem nyugalmi helyzetben (pl. a szem eltakarásakor, alváskor, sötétben) nem párhuzamos. Ha a rejtett kancsal mindkét szemmel néz valamit, a szemizmok párhuzamos helyzetbe hozzák a szemet, mert különben "duplán látna". Ezért általában nem látszik kancsalnak, csak bizonyos helyzetekben (fáradtság, sötétben, egyik szem eltakarásakor, stb.)
A rejtett kancsal folyamatosan erőlteti szemizmait, és ez gyakran vezet az izmok kifáradáshoz. A beteg pl. olvasáskor hamar elfárad, összefutnak a betűk, akár fejfájása lehet.
Fénytörési hiba, szemizombénulás, általános betegségek (pl. pajzsmirigy túlműködés, vérszegénység), túlzott kifáradás okozhatja, de lehet alkati is.
Kezelése a rejtett kancsalság okától függően megfelelő (akár speciális prizmás) szemüveg felírása, esetleg műtét.
A két szem nézővonala nem a fixált pontra irányul, illetve távolra tekintéskor a két szem nem párhuzamos. A két szem együttes látása hiányzik.
Mivel a két szem különböző irányba néz, a páciens egyszerre két képet lát (kettőslátása van). Ez a helyzet tájékozódási zavarokat okozna, ezért az agyi látóközpont lassan eltompítja, "nem veszi tudomásul" az egyik szemből érkező képet. Így az egyik szem látása fokozatosan, lassan romlani kezd, tompalátás alakul ki.
A valódi kancsalság okai hasonlóak a rejtett kancsalság okaihoz, de szembetegségek (nagy fénytörési különbség, szürkehályog, szemsérülés, daganat, stb.) és agyi károsodások is okozhatják (gyulladás, vérzés, daganat).
Leggyakoribb az gyermekkori összetérő (befelé tartó) kancsalság, amelyet leggyakrabban távollátóság okoz.
Sokféle szempont szerint osztályozzuk a kancsalságot, de a leglényegesebb a szem állása szerinti felosztás:
Igen fontos még egy felosztás:
Ez azért lényeges, mert a váltakozó kancsalságnál szinte biztos, hogy még egyik szem sem tompalátó, hiszen mindkét szemével képes nézni, fixálni. Egyszemes kancsalságnál a kancsalító szem bizonyos idő után majdnem mindig tompalátóvá válik.
A kancsalságot a szülő is felismeri, de csak szemmel látható esetekben. Nagyon kis mértékű kancsalság sajnos sokszor rejtve marad, holott ez ugyanolyan veszélyes, mint kifejezett, nagy fokú kancsalság, mert a tompalátás ugyanúgy, gyakran kialakul.
Biztosan csak szemészeti vizsgálatokkal lehet megállapítani a kancsalságot. Bár az alapellátásban rendszeresek a szűrővizsgálatok (védőnő, gyermekorvos), az lenne az ideális, ha minden gyermeknél legalább három éves koráig szemészeti vizsgálat történne. Ekkor még nagyon jó eséllyel lehet gyógyítani a kancsalságot és a tompalátást, későbbi életkorban az esélyek fokozatosan romlanak. Általános szemészeti szűrésre sajnos jelenleg nincs lehetőség.
A kancsalság kezelése több lépésből álló, komplex folyamat, amely sokszor évekig tart. Feltétlenül szükséges a páciens (és a szülő) jó együttműködése, mert a kezelés sokszor kellemetlen (pl. a szem takarása). Csak a türelmes, következetes kezelés hozhatja meg a jó eredményt.
A kezelés a kancsalság okától függően változó, a leggyakoribb gyermekkori kancsalság kezelését írjuk le időbeli sorrendben: