A távollátóság (távollátás, túllátás, hypermetropia, hyperopia) lényege, hogy a szem fénytörése túl gyenge. A látott képet nem képes a szemgolyó hátsó falán elhelyezkedő ideghártyáig éllessé tenni, a kép a szem mögött lenne éles. A távollátó távolra viszonylag jobban, közelre rosszabbul lát („távolra látóság”).
A távollátóság valódi szemhiba. Önmagában nem betegség, hanem a szem törőereje és mérete közötti egyensúly közötti egyenlőtlenség. Legtöbbször veleszületett, de nagyon sokszor rejtve marad, akár felnőtt korig is. Ennek az az oka, hogy a távollátóságot a szem alkalmazkodással csökkenteni tudja, de csak bizonyos mértékben („Közelre néz ahhoz, hogy távolra lásson”). Ez a képesség a korral egyre csökken.
Sokszor öröklődik, az öröklésben nemhez kötöttség is megfigyelhető (anya-lány, apa-fiú).
Két fő fajtája van:
A távollátóságot mértéke szerint is csoportosítjuk:
Születéskor az egészséges szem kb. 2–2,5 dioptria távollátó. Ez fokozatosan csökken és kb. hat éves korra 0 dioptriás a szem. Ezért kisgyermeknél csak a fakultatív távollátóságot kell szemüveggel korrigálni. A kisgyermekek távollátósága nagyon sokszor rejtve marad, mert szemük akár 5-6 dioptriás szemhibát is képes minden tünet nélkül korrigálni, az egyik szem észrevétlenül tompalátóvá valhat. Ha a távollátóságot túl későn fedezik fel, a tompalátást már nem lehet megszüntetni. Ezért nagyon fontos lenne, hogy három-négy éves korban minden gyermeket legalább egyszer szemorvos vizsgáljon meg.
A kancsalságról és a tompalátásról részletesebben olvashat a „Szembetegségek / Kancsalság” menüpontban.
A korrekció mindig pontos és megfelelő kell, hogy legyen, törekedni kell a távollátóság teljes korrigálására. Fontos, hogy a páciens rendszeresen ellenőriztesse szemét, a kontrollvizsgálatokat ne hanyagolja el.
A szemüveget általában állandóan viselni kell, csak kisfokú távollátóságnál lehet azt időnként letenni.
A kontaktlencse hasonlóan (bár szemüveggel valamivel jobb a látás, mint kontaktlencsével) korrigálja a látást, mint a szemüveg. Számos előnye van a szemüveghez képest, de a látást csak távolra korrigálja. Negyven éves kor felett ezért külön olvasószemüvegre is szükség van. Léteznek bifokális, multifokális kontaktlencsék, ezeket azonban nem mindenki tudja megszokni, és nem biztosít olyan éles látást, mint az olvasószemüveg.
Az eljárás lényege hasonló, mint az éjszakai kontaktlencse esetén: szabályos, laposabb fénytörő felszínt hoz létre. A szaruhártya felszínéből lézersugárral egy vékony réteget távolítanak el. A szaruhártya a műtét után úgy töri a beérkező fényt, hogy a látott tárgyak képe éles lesz szemüveg vagy kontaktlencse nélkül. Többféle ilyen műtét létezik, ezeket itt nem részletezzük. A műtét nagyon hatásos, eredménye végleges. A refraktív műtétet végző intézményekben az elővizsgálat után pontos és korrekt tájékoztatást adnak a műtét várható eredményéről.
A saját szemlencse eltávolítása után olyan erősségű műlencsét ültetünk be a szembe, hogy a szem fénytörése normális legyen. A műtét a szürkehályog műtéttel mindenben azonos, de a tiszta, nem elszürkült lencsét távolítjuk el, ebben az esetben optikai céllal. A műtét nálunk nem elterjedt, a tengerentúlon gyakran végzik.
Speciális lencse-műtét az ún. phakiás műlencse beültetés. Ekkor a saját szemlencsét nem távolítjuk el, hanem eléhelyezünk egy másik, kiegészítő műlencsét, amely a saját szemlencsével együtt korrigálja a látást. Ez a műtét még az előzőnél is kevésbé terjedt el.
Az alkalmazkodási képesség erősítésével átmenetileg csökkentheti a távollátóságot, de nem képes azt végleg megszüntetni.
A rövidlátás a szem leggyakoribb fénytörési hibája. A távoli tárgyakat homályosan, a közelebbi tárgyakat élesebben látja („röviden látás”) . A rövidlátó ember távolra nézéskor ösztönösen hunyorog, ugyanis így élesebben lát. Innen ered a rövidlátás orvosi neve: myopia (myops: görögül hunyorgó).
A rövidlátó szem fénytörése túl nagy, a tárgyak képét még az ideghártya előtt teszi élessé, így az ideghártyára már homályos kép vetül. Ennek alapvetően két oka lehet:
A tengely-myopiát mértéke szerint három csoportra osztjuk. Hangsúlyozni kell, hogy ezek nem ugyanannak a betegségnek a fokozai, hanem különálló, egymástól lényegesen különböző eltérések.
A törési myopiának ilyen felosztása nincs, mert a betegség kezdete és romlása változó.
A rövidlátást nem lehet gyógyítani (kivéve a más betegség által okozott rövidlátást és az alkalmazkodási görcsöt), csak korrigálni. Minden eljárás arra irányul, hogy a rövidlátó szem fénytörését normálissá tegyük, de a rövidlátás által okozott elváltozások mindig megmaradnak.
Lényeges, hogy a korrekció mindig pontos és megfelelő legyen, mert a túl gyenge korrekció mellett a rövidlátás romlása gyorsabb lehet. Ezért nagyon fontos, hogy a páciens rendszeresen ellenőriztesse szemét, a kontrollvizsgálatokat ne hanyagolja el.
A szemüveget állandóan viselni kell, fiatal korban közelre is! Ha a rövidlátó közelre nem használ szemüveget, olyan, mintha egy szemüveget nem hordó fiatal olvasószemüveget használna. Lényegesen gyengül a szem közelre való alkalmazkodási képessége, amely panaszokat okozhat, a látás gyengülésével járhat.
Más a helyzet negyven éves kor felett. Olvasáshoz gyengébb szemüveget kell használni, előfordulhat, hogy az állandó szemüveg levétele szükséges a közeli éles látáshoz. Bifokális vagy multifokális szemüveggel egyaránt biztosítható a távoli és közeli éles látás, így elkerülhető a szemüvegek cserélgetése.
A kontaktlencse ugyanúgy (sőt, rövidlátóknál általában jobban) korrigálja a látást, mint a szemüveg. Számos előnye van a szemüveghez képest, de a látást csak távolra korrigálja. Negyven éves kor felett ezért külön olvasószemüvegre is szükség van. Léteznek bifokális, multifokális kontaktlencsék, ezeket azonban nem mindenki tudja megszokni, és nem biztosít olyan éles látást, mint az olvasószemüveg.
A lencsét csak éjszaka, alváskor kell viselni, felkelés után le kell venni. Szabad szemmel egész nap éles lesz a látás. Hatásának lényege, hogy a szaruhártya felszínét kissé ellapítja úgy, hogy a szem fénytörése normális, 0 dioptriás legyen. Alkalmas arra is, hogy a rövidlátás romlását megállítsa vagy nagyon jelentősen lelassítsa. Az éjszakai kontaktlencséről részletesebben olvashat a „Kontaktlencsék / Éjszakai kontaktlencse” menüpontban.
Az eljárás lényege hasonló, mint az éjszakai kontaktlencse esetén: szabályos, laposabb fénytörő felszínt hoz létre. A szaruhártya felszínéből lézersugárral egy vékony réteget távolítanak el. A szaruhártya a műtét után úgy töri a beérkező fényt, hogy a látott tárgyak képe éles lesz szemüveg vagy kontaktlencse nélkül. Többféle ilyen műtét létezik, ezeket itt nem részletezzük. A műtét nagyon hatásos, eredménye végleges. Fontos azonban tudni, hogy csak akkor szabad ilyen műtétet végezni, ha a rövidlátás már biztosan nem romlik. A refraktív műtétet végző intézményekben az elővizsgálat után pontos és korrekt tájékoztatást adnak a műtét várható eredményéről.
A saját szemlencse eltávolítása után olyan erősségű műlencsét ültetünk be a szembe, hogy a szem fénytörése normális legyen. A műtét a szürkehályog műtéttel mindenben azonos, de a tiszta, nem elszürkült lencsét távolítjuk el, ebben az esetben optikai céllal. A műtét nálunk nem elterjedt, a tengerentúlon gyakran végzik.
Speciális lencse-műtét az ún. phakiás műlencse beültetés. Ekkor a saját szemlencsét nem távolítjuk el, hanem eléhelyezünk egy másik, kiegészítő műlencsét, amely a saját szemlencsével együtt korrigálja a látást. Ez a műtét még az előzőnél is kevésbé terjedt el.
A szembetegségek okozta rövidlátás kezelése az ok megszüntetése. A szürkehályogot műtéttel távolítjuk el, a szaruhártya előreboltosulást (keratoconus) speciális kontaktlencsével, szükség esetén szaruhártya átültetéssel gyógyítjuk. A cukorbetegség által okozott rövidlátás megszűnik a cukor anyagcsere rendezésével.
Az alkalmazkodási görcs oldására létezik olyan izombénító gyógyszer, amely kis dózisban adva gyengíti a sugárizmokat, így a görcs megszűnik.
A rövidlátás gyógyítására mai ismeretünk szerint a szemtorna nem alkalmas.
Nyugalmi állapotban szemünk távolra tekint. Ha egy közeli tárgyat kell megnéznunk, szemünk „közelre alkalmazkodik”. Kis belső szemizmok, az úgynevezett sugárizmok összehúzódnak, a szemlencsét domborúvá változtatják. Ezzel szemünk közelre fókuszál, a közeli tárgyakat élesen látjuk. A szemlencse fiatal korban lágy, rugalmas. Az életkor során ez a rugalmasság egyre csökken, a szemlencse merevebbé, keményebbé válik. Ha közelre akarunk nézni, egyre kevésbé képes alakját változtatni, hiába húzódnak össze a sugárizmok. Mindezek miatt egyre kevésbé vagyunk képesek közelre fókuszálni, a közeli tárgyak egyre életlenebbek. Egyre messzebb kell tartani a könyvet ahhoz hogy lássuk a betűket.. Ez kb. 40-45 éves kor körül már annyira zavaró, hogy valamit tenni kell.
Az öregszeműség nem szemhiba, hanem természetes folyamat eredménye, amely kivétel nélkül minden embernél jelentkezik előbb vagy utóbb.
Alapelv, hogy a szem hiányzó fénytörését konvex (+) lencsével kell pótolni, leggyakrabban olvasószemüveggel.
A lencse erőssége függ: